Harc vagy együttműködés?

Ha a családunkat jellemezni kellene, akkor nekem egy olasz család jut eszembe magunkról: folyton veszekszünk, hangosak vagyunk, de szeretjük egymást. (Az olaszokat én meg egyenesen imádom, férjem kevésbé - pont azért, mert hangosak.)  Ráadásul anyukám is folyton hangosabban beszélt (nem kiabált), mint az átlagemberek, úgyhogy valószínűleg ez családi vonás is. Néha rá is szóltunk, hogy halkabban, mire ő mindig azt válaszolta, hogy ő így tud beszélni. :-) És hát azt is töredelmesen bevallom, hogy én (is) elég temperamentumos vagyok, szigorú nevelést kaptam, amit gyerekkoromban nem díjaztam. De felnőtt fejjel már csak az előnyeit látom. Valószínűleg a konfliktushelyzetek forrása is ebből adódik, mert a mai gyerekek - köztük a mieink is - már egy sokkal liberálisabb világba csöppentek bele. Épp a múltkor mondta a fiam, amikor a "mennyit tabletezhet" kérdés volt terítéken jelezve, hogy én már "öreg" vagyok, hogy "Anya te ezt nem értheted, én már a digitális világba születtem." :-)

Töredelmesen bevallom, még mind a mai napig nehezen indulnak a reggeleink: egy háromperces fogmosás például 10-15 percig tart; folyton noszogatni kell őket, hogy el fogtok késni - pedig csak 5 perce lakunk a sulitól. Ráadásul hetente kétszer már n8-ra bent kell lenni a suliban, mert úszással vagy korcsolyázással kezdenek, és a busz nem vár, indul f8-kor. Azt hittem, hogy ezt ovis korban már kinövik, de nem.

Az öltözködésről is megoszlanak a vélemények a férjemmel: ő kevésbé fázós, én fázós vagyok. Így mindenki úgy öltöztetné a gyereket, amilyen típus saját mag. Közben persze ott a gyerek, aki el tudja dönteni, hogy például fázik-e vagy sem. Na jó, más kérdés az, mikor a lányom nyáron 35 fokban harisnyát, télen pedig fürdőruhát szeretne felvenni. Ilyenkor jön a meggyőzés, hogy azért ezt talán mégsem kellene.

A közös társasozásról már nem is beszélek. Tegnap megint kudarcba fulladt. Szeretünk társasozni - ugyan kamaszodó fiamat egyre nehezebb rávenni efféle közös programokra, ill. sokszor inkább a lányommal kettesben játszunk, de tegnap azon kivételes esetek többsége volt, mikor négyen ültünk le játszani azzal a játékkal, amivel a fiam szeretett volna. De újfent veszekedésbe fulladt a játék egy szabály be nem tartása miatt. Ilyenkor pedig kitör a káosz nálunk. Ráadásul tetézte a dolgot, hogy vacsoraidő volt, és emiatt már be sem tudtuk volna fejezni a játékot. Na ezt meg a lányom vette zokon.

Tudom, hogy minden család más és más problémákkal, konfliktushelyzetekkel küzd, de olyan jó lenne, ha lenne a kezemben valami hatásos eszköz, módszer a konfliktushelyzetek csökkentésére.

Ezért is örültem meg az Értsünk szót szervezésében megrendezésre kerülő Családi csapatépítő konferenciának, melyet 2017. április 22-én tartanak a Lurdy Házban. A fél napos konferencia központi kérdése a békés, de hatékony családon belüli együttműködés. A rendezvény célja, hogy gyors, működőképes módszereket, eszközöket adjon a szülők kezébe, így nem fogják magukat tehetetlennek érezni egy kritikus pillanatban, ezáltal elkerülhetővé válnak a veszekedések, kiabálások. A Családi csapatépítő konferencia a gyakorlatra fókuszál, Skita Erika és Turán Szabolcs hasznos, saját tapasztalatain alapuló javaslatokkal fogja segíteni a családon belüli csapatépítést.

Kiknek ajánlják a rendezvényt?

Ovisok és kisiskolások szüleinek

A rendezvény helye és időpontja:

2017. április 22. 9-15 óra Lurdy Konferenciaközpont

Ha a rendezvény felkeltette az érdeklődésedet, kattints ide a részletekért! És mivel ez egy szombati napra esik, ezért a gyermekfelügyeletről is gondoskodnak a szervezők: 2-12 éves korig várják a gyerekeket külön teremben, remek programokkal, szoptató és pelenkázó sarokkal.

Nos Velünk tartasz?

 

 

Szólj hozzá!

Blogértesítő

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről babázás; mese; játék; textiljáték-készítés, azon belül is varrás témában, akkor iratkozz fel blogértesítőmre, így biztos elsőként értesülhetsz a legfrissebb blogbejegyzésekről: