Kihagyjuk-e a véres, félelmetes, brutális részeket a meséből?

Baniko
2016. 09. 06.

Mai blogbejegyzésem aprópóját egy az előbb, a neten olvasott cikk ihlette, mert egyből kinyílt a bicska a zsebemben már a címsor olvasása közben:

"A Szivárvány oviban cenzúrázzák a Piroska és a farkas című mesét

A Szivárvány Óvoda Katica Tagóvodájában a klasszikus meséket átdolgozva adják elő. Az ijesztőnek vélt elemeket kihagyják, kerülik a bekapta vagy megette kifejezéseket és nincs nagymama a farkas hasában. Ez már nem a régi Piroska és a farkas mese, amit mi ismerünk, hanem egy finomított alternatívája. – A mai világban elég sok olyan hatás éri a gyerekeket, ami nem biztos, hogy az ő életkoruknak és fejlődésüknek megfelelő. Ezek a jelenetek pedig nem nekik valók – mondta Egri Zoltánné, a Katica Tagóvoda óvodavezetője." Részlet az egerhirek.hu portálon megjelent cikkből. A teljes cikket ITT olvashatjátok el.

Szerencsére nem minden óvodavezető gondolkodik így a mesékről, még Egerben sem. Dr. Vekerdy Tamás pszichológus szerint aki minden nap hall mesét, iskolába lépés idejére másfél évvel előzheti meg anyanyelvi fejlettségben azt, akinek csak rendszertelenül, vagy egyáltalán nem mesélnek.

A mese fejleszti:

- az olvasási készséget és a szövegértési képességet

- az önálló tanulás képességét

- az érzelmi intelligenciát

- a képzeletet és a fantáziát

- a belső és külső világokban való eligazodást

- az erkölcsi értékrend megszilárdítását

- a női és férfi szerepek tisztázását

- az élet és halál kérdéseivel való bátor szembenézést.

A mese meghatározó alapélmény a kisgyermek számára, mind a saját életében, mind az iskolai teljesítményére vonatkozóan, ezért nagyon fontos, hogy az első éveiben jelen legyen a mindennapjaiban. A meséléssel észrevétlenül megtanítjuk gyermekünket arra, hogy képes legyen koncentrálni, figyelni arra, amit hall. Mesehallgatás közben folyamatosan működik a fantáziája, belső képeket készít, ami segíti az indulatok, vágyak, szorongások, ismeretek feldolgozásában. Nemcsak a képzelet és a fantázia fejleszthető a mesélés által, hanem a szókincs is, ráadásul észrevétlenül sajátítja el a hallgató, hogy miként szerveződik egésszé a szöveg, hogyan épülnek fel egymás után a mondatok és a bekezdések.

A mesélésen keresztül tanulja meg gyermekünk a jó és rossz közti különbséget, ezen keresztül oldja fel saját belső feszültségeit, a rendszeres mesélés és a mi segítségünkkel képes lesz az életkora előrehaladtával megkülönböztetni a valóságot a mesétől. Ha pedig erre már képes, akkor tudni fogja, hogy a farkas nem tudja bekapni a valóságban sem Piroskát, sem a nagymamát - ez csak mese.

Még korábban kérdeztem Nezvál Eszter, meseterapeutát hasonló kérdésekről. Íme a válasza:

Mi a véleményed arról, hogy sok szülő kihagyja a félelmetes vagy nagyon véres, brutális részeket a meséből? Egyszerűen csak átugorja azt a részt vagy másképp fogalmazva olvassa fel.

Nem kell kihagyni a mesékből semmit, ami benne van, de azt vegyük figyelembe, amennyire lehet, hogy a korosztályának megfelelő legyen. A hallott mesében éppen az a jó, hogy nem kész képeket kap, mint TV nézés közben, s csak olyat képzel el, amennyivel maga is megbirkózik.

 

A klasszikus mesék a jó és rossz harcára épülnek, ahol a jó legyőzi a gonoszt és elnyeri jutalmát, a gonosz pedig pórul jár. Szerinted mennyire fontos egy mesében a negatív szereplő és miért?

A negatív szereplő sem mindig rossz, sokszor nézőpont kérdése. Jó, ha tudunk azonosulni azzal is, ha valaki nem helyesen cselekszik, ha megélhetjük egy mese által, milyen farkasnak lenni, vagy boszorkánynak. Egy kisgyermeknek segíthet, hogy nyugodtan haragudhat a gonosz mostohára, akiben felfedezni véli azokat a tulajdonságokat, amiket ő maga az édesanyjában nem szeret, attól nem lesz lelkiismeret furdalása, nem fog szorongani. Ezek az élmények segítenek megtapasztalni, hogy igenis van, hogy rosszul döntünk, hogy semmi sem csak jó vagy csak rossz. A minket körülvevő világban mindenhol benne van a dualitás, mindennek van árnyoldala is, ami éppúgy hozzátartozik az élethez, mint a jó. A mese irányt mutat, megtanít minket arra, hogy nem mindig van minden rendben, de bármikor lehet változtatni, minden rendbe tehető.

Szóval nyugodtan meséljük a klasszikusokat is úgy, ahogy anno megírták, s közben beszélgessünk velük a meséről. Nálunk már nagyon sokszor a gyerekek mondják, hogy de anya, ez a valóságban nem is így van, vagy hogy nem is történhet meg. Ne féljünk a számunkra ijesztő elemektől, mert a rossz elemeknek is megvannak a mesében a szerepei. Viszont arra figyeljünk, hogy az életkorának megfelelő meséket olvassunk nekik.

Kellemes mesélést kívánok!

Szólj hozzá!

Blogértesítő

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről babázás; mese; játék; textiljáték-készítés, azon belül is varrás témában, akkor iratkozz fel blogértesítőmre, így biztos elsőként értesülhetsz a legfrissebb blogbejegyzésekről: