Mi a jobb, ha könyvből vagy fejből mesélek? - Válaszol Nezvál Eszter, alkotó-fejlesztő meseterapeuta

Baniko
2016. 08. 15.

Mi a jobb, ha könyvből vagy fejből mesélek? Bevallom én sokszor könyvből mesélek, mert nem tudom, hogy kezdjek neki a saját mesének. 

Mindkettő jó. A felolvasás is mesélés, lehet úgy hangsúlyozni, játszani a szöveggel, hogy az élő legyen, és a belső képek ugyanúgy tudnak működni a hallgatóban. A mindennapi mesélés, a gyermekkel való összebújás, az esti szertartás a legfontosabb, itthon a gyermekeimnek én is legtöbbször olvasom a mesét, főleg hogy most már nagyobbak, és mindenféle történetet forgatunk, nem csak mesekönyveket.

A fejből mondott mese persze más, ezért is mindig fejből mondjuk a mesét a meseterápiában. Az élőszavas mesélés maximális jelenlétet igényel, benne kell lenni a történetben, s ahogy bennem megjelennek a képek, úgy jelenik meg a hallgatókban is. A mesemondás lehetővé teszi a szemkontaktust, a figyelmet a mesemondó részéről, hogy a hallgatóság visszajelzéseit, rezdüléseit követhesse, és a jelenlévők részéről, hogy a mesemondó mimikája, mozdulatai kíséretében könnyedebben járhassanak a történetben.

Sokféle mesekezdő formula maradt ránk, a legismertebb az „Egyszer volt, hol nem volt…”. Talán nem is az a lényeg, hogy hogyan kezdjük el, hanem hogy meséljünk, minél többet. Ebben is lehet nyugodtan kreatívnak lenni, akár gyűjteni különbözőeket. Legtöbbször én sem hagyományos, állandó szöveget használok, hanem hagyom, hogy a jelenlévők hassanak rám, és egymásra hangolódva lépünk be a mesébe.  Azt szoktam mondani a szülőknek, hogy eleinte a kisebbeknek - de nagyobbaknak is lehet „gyakorlásból”, mert ugyanúgy élvezik – a gyermek életéről meséljenek, a mindennapjaikról, ami történt velük, amit együtt átéltek. Nagyon jó lezárása ez a napnak, feloldja a nap feszültségeit, előhozza az örömeit, rászoktatja őket a beszélgetésre.

Az együtt mesélés is nagyon jó gyerekekkel, mikor a szülő elkezdi, és a gyermek szövi bele a szereplőket, a helyszíneket, az eseményeket, együtt alakítják a történetet, és mindenki beleteheti azt, ami számára fontos.

 

Mitől más a „látott” mese, mint a hallott mese?

A látott mese közben készen kapja a képeket a gyermek, és a legfontosabb dolog nem történik meg, a feldolgozás. Ha mesét hallgat, belső képeket készít, ami örömöt okoz, szorongásoldó, fejlesztő hatású. Játék közben is ez történik, tutaj lesz az ágy, hullámzó tenger a szőnyeg, repülővé változik a hinta, stb. Emiatt nagyon fontos a szabad játék, amire sajnos egyre kevesebb idő jut.

A készen kapott képek akadályozzák a belső képalkotást, az aktivitás nem tud felszínre jutni, ez agressziót okoz. Bármilyen aranyos, kedves, nekivaló filmet néz, ez a folyamat tudományosan kimutatható. Éppen ezért jó, ha minél kevesebbet ül a képernyő előtt, és akkor is a szülővel együtt, hogy meg tudjuk beszélni, fel tudja dolgozni a látottakat, hallottakat.

Szólj hozzá!

Blogértesítő

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről babázás; mese; játék; textiljáték-készítés, azon belül is varrás témában, akkor iratkozz fel blogértesítőmre, így biztos elsőként értesülhetsz a legfrissebb blogbejegyzésekről: