Mikor mit meséljünk a gyerekeknek?

Baniko
2016. 07. 05.

Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy nyáron több idő jut az olvasásra, és nem csak több idő, hanem a helyek is változatosak lehetnek. Lehet kint  a szabadban padon ülve süttetve közben a lábunkat, vagy míg a (nagyobb) gyerekek játszanak a játszótéren. Vagy akár nyaralás alatt, míg apa a gyerekekkel a medencében lubickol, addig mi anyukák is olvashatunk pár oldalt a kedvenc könyvünkből.

Na de milyen korban mit meséljünk a gyerekeknek? Milyen meséket vigyünk magunkkal a nyaralásra? Hogyan változik a mese a gyerekek életében? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, és faggattam Esztert. :-)

Eszter, hogyan változik a mese a gyermekek életében? Mindegy, hogy melyik korban milyen meséket mesélünk?

Nem mindegy, mikor mit mesélünk, hiszen az életkori sajátosságokból adódóan mást ért meg egy kisgyermek, mint egy nagyobb. Persze ahol több gyermek van, nehéz kikerülni, hogy hallgassák egymás meséit. Nekem három gyermekem van, a legkisebb már születésétől kezdve hallgatta a nagyoknak szóló történeteket, de mindig jutott idő az ő korosztályának megfelelő mondókákra, énekekre, képeskönyvekre.

A legfontosabb, hogy ha a gyermekben kérdés merül fel, azt válaszoljuk meg, beszélgessünk vele, és mindig meséljük végig a történetet, különben kimarad a feszültség feloldása. A hallott mesében épp az a jó, hogy a belső képalkotás aktivizálódik, és mindent olyannak képzel el, amivel még megbirkózik, ellentétben a látott mesék képeivel.

Korosztály szerinti ajánlás:

A magzatnak, újszülöttnek és csecsemőknek dúdoljunk, daloljunk sokat.

Egyévesekkel nézegethetünk képeskönyvet, megnevezve a könyvben szereplő személyeket, állatokat, tárgyakat. Tőmondatokban érdemes beszélni róla, ki mit csinál, mit eszik, hol lakik, stb. Nagyon fontos ebben a korszakban a dallam és a ritmus, vég nélkül élvezik a döcögtetőket, mondókákat, verseket, énekeket. A mondókáknak kiemelten fontos szerepe volt az archaikus kultúrában. Úgy tartották, hogy a gyermek 7 éves koráig Isten tenyerén él. Az onnan való leválást, az életbe lépést, a test és a szellem tudatosítását, egybeforrását segítették ezekkel a mondókákkal, hozzá tartozó mozdulatokkal. Mindegyiknek meg volt a maga helye és ideje, illeszkedve az élet körforgásához, évszakokhoz, tevékenységekhez.

Másfél-kétéves kortól következhetnek az „én-mesék”. Ezek nagyon egyszerűek, a gyerek mindennapjairól, egyes epizódokról szólnak, egyes szám harmadik személyben, legyen a főszereplő személy vagy állat, a kisgyerek úgyis magával fogja azonosítani, és újra átélni mindazt, ami vele történt. Nézegethetünk velük lapozókat, pár soros szöveges képeskönyveket, de legjobban a láthatatlan mesekönyvből, vagyis a fejből mesélést szeretik.

A háromévesek imádják az állatos meséket (nem azonos az állatmesékkel), egyszerű, könnyen érthető történeteket házi- és vadállatokról, képeket nézegetve.

4-6 éves korban jön el a varázsmesék (tündérmesék) ideje, ekkor tud a gyerek végighallgatni egy hosszabb történetet. Kialakul a szimultán kettős tudat, az átélés kettőssége: tudja a gyerek, hogy csak mesét hallgat, mégis beleéli magát, meghatódik, örül a szereplőkkel.

7 éves kor körül, iskoláskorban már különválik a mesebeli és a valós szint, bele tudja élni magát más helyzetébe, mesélni is tud saját történeteket. Itt az igaz történetek kerülnek középpontba, amik megtörténtek, mégis rendkívüliek. A kettős tudat átalakul, a csodás és valóságos kettőssége helyett a lehetséges és valóságos kettőssége jelenik meg. A kaland, az érzelmesség és az ideálkeresés igénye jelentkezik ebben a korban. A könyvek nem csak a fantázia éhségét elégítik ki, hanem segítenek a serdülés kezdetének indulati feszültségét is levezetni.

 

Szerinted ki lehet nőni a mesékből?

A mese alapvetően a felnőttek műfaja volt, a 19. század végéig elsősorban felnőtt közönségnek meséltek. Nem lehet kinőni a mesékből, a történetekből. Fontos a gyökereink miatt, hozzájárul a jóllétünkhöz, útmutatást ad.

Már az is jó, ha magunknak, egymásnak olvasunk meséket, de az igazi az élőszóban elhangzó történetmesélés. Napjainkban nincs hagyománya a mesemondó alkalmaknak, ahogy régen, minden ünnephez, közösségi alkalomhoz hozzá tartoztak a mesék.

Szerencsére egyre népszerűbbek a felnőtteknek szóló mesés programok. Én magam is azon vagyok, hogy bővítsem ezt a színes palettát.

 

Köszönöm a válaszokat. Mindenkinek kellemes együtt töltött időt kívánok sok meséléssel és olvasással!

 

Szólj hozzá!

Blogértesítő

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb cikkekről babázás; mese; játék; textiljáték-készítés, azon belül is varrás témában, akkor iratkozz fel blogértesítőmre, így biztos elsőként értesülhetsz a legfrissebb blogbejegyzésekről: